![]() De azt nagyon jól írja meg, igazán élvezetes stílusban. Azt tudtam, hogy ez a könyv inkább arról szól, hogy milyen is szurkolónak lenni. És Nick Hornbyval nagyon nem lehet mellélőni. közöm sincs a focihoz, de ha már VB van, olvassunk focis könyvet. Vagyis ennek a könyvnek úgy álltam neki, hogy kb. Ja meg talán az idei VB-t úgy általánosságban: az akkor másfélévesem ekkor látott először focit, elmagyaráztuk neki számára érthetően lényeget: szaladgálnak a bácsik és rugdossák a labdát, de néha felborulnak (és megütik magukat). percben (sőt akkor még a francia válogatott csapattagjait is föl tudtam sorolni!) – ez volt az a meccs, amit a nagypapámmal néztem együtt pár hónappal a halála előtt, mindketten lelkesen szurkoltunk a franciáknak, miközben latinta és a nagymamám az olaszoknak drukkolt a másik szobában), illetve a 2010-es VB-döntőt (hollandok kontra spanyolok, tévénk nem lévén interneten néztük, és annyira rossz volt a közvetítés, amit találtunk, hogy fél perccel korábban értesültünk mindegyik helyzetről (behallatszott a lakótelepről a többi (tévével rendelkező) szurkoló véleménynyilvánítása)). ![]() ![]() Azt se mondanám, hogy sok számomra emlékezetes meccset láttam, mindössze kettőt tudnék felidézni: a 2000-es EB döntőjét (olaszok kontra franciák, Sylvain Wiltord egyenlítő góljával a 94. Ritkán nézek focimeccset, és azt is általában csak nemzetközi bajnokságok esetén és kizárólag többedmagammal. ![]()
0 Comments
Leave a Reply. |